Esettanulmány, referencia

Gyermekem futó atlétaként évekig nyert versenyeket hosszútávon. Majd egyre gyengébben teljesített. Keresve az okot, rátaláltam Dr. Petrekanits Máté által vezetett TF laborra. A doktor úr megállapította, hogy gyermekem testében az izom és a csont mennyisége magas, ilyen adottságokkal remek sprinter lehetett volna. Ezt követően a doktor úr tanácsára rövidebb távon kezdett versenyezni, aminek hatására javultak is az eredményei, de sprinter már soha többé nem lehet belőle. Ugyanis jó néhány éve nem az alkatának megfelelően edzették, ami mára már visszafordíthatatlan. Bánhegyi Péter

A gyermek helyes sportágválasztását nagyban elősegíti a sportantropometriai mérés, specifikusan a személy adottságaihoz mérten. Így maga a szülő, a gyermek és az edző is egy olyan képet kap, ami pontosan tükrözi a gyermek jelenlegi fizikai állapotát és egy olyan fejlődési irányt mutat, hogy mi az a lehetséges cél, amit a jövőben, megfelelő edzéssel elérhet. A mérést országos szinten és minél hamarabb be kell vezetni a fejlődés elindítása érdekében! Sajnos ma Magyarországon még mindig az a téves hiedelem él, hogy az edző szeme mindent lát. Erre régebben lehetett alapozni, ma már téves információkat közölhet. A jelenben és a jövőben is a versenysport mögött ott van és ott lesz a tudomány. Hogy Magyarország 10-15 év múlva is eredményeket tudjon elérni világeseményeken, olimpián, nemzetközi versenyeken, ahhoz ennek a felmérésnek minden évben meg kell történnie az egész országban, hogy a megfelelő korban, a megfelelő sportolót ki tudjuk választani és ez által sikert és elismerést szerezve Magyarországnak a jövőben. Koncz Lóránt, V. kerületi Önkormányzat, Társadalmi és Külkapcsolati Osztály

Tavaly júniusban voltam Önöknél terheléses vizsgálaton ahol már könnyített játékos atlétikát ajánlottak. Betartottam a tanácsukat és sikeresen felkészültem hétpróbában a Veterán EB-re. Az 50 éves nők között 4. helyezést értem el. A Kedves Doktor Úrnak pedig igaza volt, hogy nem sokat kell edzeni, hanem ésszel. Köszönöm a segítségüket, további sikeres munkát kívánok mindenkinek: Zarnóczay Klára veterán atléta

A sportantropometriai méréssel szakszerűen segítik a családokat egy nagyon fontos döntés meghozatalában: mely sportágban lehet eredményes a gyermek? Már a versenyszerű vagy a szabadidő sportnak a gyermek életmódjában való rendszeres jelenléte is nagyon fontos elhatározás, de a hosszú távon működő, kapkodástól mentes döntés vezethet csak sikerekkel kecsegtető sportághoz. Ez akár felnőtt korig tartó rendszeres mozgást jelenthet a kellő motiváltság miatt. Sajnos sokszor látom, hogy a szülők össze-vissza kapkodva vagy kényelmi szempontjaik alapján erőltetik gyermekükre azt a sportágat, mely számára nem okoz örömet. Tölgyszéki Papp Attila igazgató, Váci Utcai Ének-zenei Általános iskola

A fiam focizni tanul. Jelenleg kapus. Az edzője ajánlotta ezt a vizsgálatot, hogy a későbbiekben ne érje csalódás a magassága miatt. Markovics Péter
Rólunk írták

InterSport mérés Sport legyen a barátod Dieta&Fitnesz
GYIK

Miért érdemes elvégeztetni a sportantropometriai vizsgálatot?
Bejelentkezés

Futballisták sokat futnak, csak rossz irányba…

Dr. Petrekanits Máté huszonhat éve dolgozik a ma már Semmelweis Egyetem Testnevelési Karaként jegyzett TF terhelés-élettani laboratóriumában, jó ideje annak vezetője. És laza “ugyan már!”-ral intézi el a fenti felvetéseket, majd azt mondja: a hazai labdarúgók fizikai állapota és az állóképesség semmivel sem rosszabb más sportágak képviselőinek erőnléténél. Csakhogy…

- A magyar játékosokkal az az alapvető baj, hogy nem tudnak futballozni. Bár elismerem, ez a helyzet szimplifikálásaként hathat, mégis így van: minden gond eredője az, hogy futballistáink technikailag, taktikailag képzetlenek. A felméréseink egyértelműen bizonyítják, hogy a labdarúgók állóképesség terén egyáltalán nem maradnak el a sikerágazatokban versenyzőktől, de ugyanígy igazolható az is: lényegtelen, hogy a pályán mennyit futnak, sokkal fontosabb, hogy merre. A helyzet e tekintetben valóban katasztrofális.

A laborban természetesen nem csak labdarúgókat vizsgálnak. Nap mint nap megfordul itt a hazai sportélet színe-java, a hétéves kezdő és a negyvenéves újrakezdő, nemkülönben az egyenruhás testületek számos tagja: katona, rendőr, tűzoltó, katasztrófa védelmis. A TF-en azt analizálják, élettanilag milyen állapotban van a delikvens: amennyiben nem egészséges, már tovább is küldik. Ha az, a különféle kondicionális felméréseket követően tanácsokkal szolgálnak számára: a sportolónak arra vonatkozóan, hogy min változtasson felkészülése során, esetleg nyergeljen-e át másik ágazathoz; az “amatőrnek” azt illetően állítanak fel diagnózist, hogy min módosítson életvezetésében.

Egy gyerekről hétévesen szinte bizonyosan megmondható, hogy alkalmas-e az élsportra, s ha igen, melyikre. Nálunk a legfőbb probléma a csekély merítési lehetőség, tehát az egyes sportágakban tevékenykedők nem engedhetik meg maguknak, hogy bárkit is máshová tanácsoljanak – magyarázza Petrekanits. – Pedig a tudatos kiválasztás lenne a legfontosabb, hiszen egy csomó energiát spórolhatnánk a továbbiakban: kizárólag abba érdemes időt, energiát és pénzt ölni, aki biológiailag alkalmas, ráadásul tehetséges is.

Ha születetten alkalmatlan egyéneket sportoltatunk versenyszerűen, csalódás csalódást követ majd – tudjuk meg a hajdan 146-szoros válogatott röplabdázótól, a magát élettanásznak nevező szakembertől. “Aki százötvenöt centi, az sohasem teljesíti majd a Cooper-tesztet, ha belegebed, akkor sem” – jegyzi meg, és vissza is kanyarodik a futballpályára:

Ráadásul a labdarúgásban a legnagyobb a konkurencia, nem véletlen, hogy éppen ebben a játékban süllyedtünk beláthatatlan mélységbe. Nemzetközi szinten kizárólag a csúcsteljesítményre fizikailag és technikailag egyaránt képes játékosok érvényesülnek, nálunk meg abból lesz focista, akinek a szülei hajlandók arra, hogy rendszeresen cipeljék az edzésre. Ennek az eredménye többek között, hogy az embernek az az érzése, a mieink egy idő után csak ácsorognak a pályán. Az már keveseknek tűnik föl, hogy ezek a fiúk a mérkőzés kezdeti szakaszában hatszor annyit rohantak, mint ellenfeleik, igaz, teljesen fölöslegesen. Noha kiteszik a lelküket, képzetlenek, és nem is képezhetőek, ennyi az egész.

Elsősorban ez – nem pedig erőnléti állapotuk, az állóképesség – különbözteti meg őket a többi, úgynevezett magyar sportágban jeleskedőktől. Na meg az – így Petrekanits -, hogy kajak-kenuban, vívásban, öttusában, vízilabdában összehasonlíthatatlanul kisebb a rivalizálás.

Megkerülhetetlen, hogy szó essen az utóbbi időszak tragédiáiról, Fehér Miklós vagy Zavadszky Gábor fölfoghatatlan haláláról.

- Bár cáfolhatatlan bizonyíték nincs a birtokunkban, jó eséllyel valószínűsíthető, hogy a túlhajszoltság következménye volt a két szörnyű eset. A profi sportolók úgy érzik, nem kockáztathatják pozícióikat azzal, hogy netán beteget jelentenek, így gyakran sérülten, különféle panaszaik dacára is tréningeznek és meccseket játszanak. Amint a szomorú példák is bizonyítják: az egészséggel végzetes hiba játszadozni.

Petrekanits Máté ugyanakkor úgy véli: Magyarországon megvan a szándék az egészségmegőrzésre, ám a Sportkórház jelenlegi, bizonytalan helyzete is azt igazolja: még mindig nem tudatosult a fejekben kellőképpen, hogy mennyire fontos ügyről van szó. “Pedig mind többen ismerik föl, hogy a bajt megelőzni sokkal könnyebb, mint kezelni, ezért keresnek föl bennünket is. Minden tiszteletem az övék.”

Forrás: Népszabadság Online

Hasonló cikkek:

2010. április 14. |