Esettanulmány, referencia

Gyermekem futó atlétaként évekig nyert versenyeket hosszútávon. Majd egyre gyengébben teljesített. Keresve az okot, rátaláltam Dr. Petrekanits Máté által vezetett TF laborra. A doktor úr megállapította, hogy gyermekem testében az izom és a csont mennyisége magas, ilyen adottságokkal remek sprinter lehetett volna. Ezt követően a doktor úr tanácsára rövidebb távon kezdett versenyezni, aminek hatására javultak is az eredményei, de sprinter már soha többé nem lehet belőle. Ugyanis jó néhány éve nem az alkatának megfelelően edzették, ami mára már visszafordíthatatlan. Bánhegyi Péter

A gyermek helyes sportágválasztását nagyban elősegíti a sportantropometriai mérés, specifikusan a személy adottságaihoz mérten. Így maga a szülő, a gyermek és az edző is egy olyan képet kap, ami pontosan tükrözi a gyermek jelenlegi fizikai állapotát és egy olyan fejlődési irányt mutat, hogy mi az a lehetséges cél, amit a jövőben, megfelelő edzéssel elérhet. A mérést országos szinten és minél hamarabb be kell vezetni a fejlődés elindítása érdekében! Sajnos ma Magyarországon még mindig az a téves hiedelem él, hogy az edző szeme mindent lát. Erre régebben lehetett alapozni, ma már téves információkat közölhet. A jelenben és a jövőben is a versenysport mögött ott van és ott lesz a tudomány. Hogy Magyarország 10-15 év múlva is eredményeket tudjon elérni világeseményeken, olimpián, nemzetközi versenyeken, ahhoz ennek a felmérésnek minden évben meg kell történnie az egész országban, hogy a megfelelő korban, a megfelelő sportolót ki tudjuk választani és ez által sikert és elismerést szerezve Magyarországnak a jövőben. Koncz Lóránt, V. kerületi Önkormányzat, Társadalmi és Külkapcsolati Osztály

Tavaly júniusban voltam Önöknél terheléses vizsgálaton ahol már könnyített játékos atlétikát ajánlottak. Betartottam a tanácsukat és sikeresen felkészültem hétpróbában a Veterán EB-re. Az 50 éves nők között 4. helyezést értem el. A Kedves Doktor Úrnak pedig igaza volt, hogy nem sokat kell edzeni, hanem ésszel. Köszönöm a segítségüket, további sikeres munkát kívánok mindenkinek: Zarnóczay Klára veterán atléta

A sportantropometriai méréssel szakszerűen segítik a családokat egy nagyon fontos döntés meghozatalában: mely sportágban lehet eredményes a gyermek? Már a versenyszerű vagy a szabadidő sportnak a gyermek életmódjában való rendszeres jelenléte is nagyon fontos elhatározás, de a hosszú távon működő, kapkodástól mentes döntés vezethet csak sikerekkel kecsegtető sportághoz. Ez akár felnőtt korig tartó rendszeres mozgást jelenthet a kellő motiváltság miatt. Sajnos sokszor látom, hogy a szülők össze-vissza kapkodva vagy kényelmi szempontjaik alapján erőltetik gyermekükre azt a sportágat, mely számára nem okoz örömet. Tölgyszéki Papp Attila igazgató, Váci Utcai Ének-zenei Általános iskola

A fiam focizni tanul. Jelenleg kapus. Az edzője ajánlotta ezt a vizsgálatot, hogy a későbbiekben ne érje csalódás a magassága miatt. Markovics Péter
Rólunk írták

InterSport mérés Sport legyen a barátod Dieta&Fitnesz
GYIK

Miért érdemes elvégeztetni a sportantropometriai vizsgálatot?
Bejelentkezés

Tudd meg, mi a Reku!

Volt egy különös élményem. Rekuztam tegnap, de a történet régebben kezdődött.

Negyven éve bringázom, s már gyermek koromban tudtam, hogy mindig is fogok. Annak idején verseny kerékpárra (most országútinak nevezik) hajtottam. Zsebpénzből spóroltam rá, s az imádott kisvasutamat adtam még el, hogy meg tudjam venni a hőn áhított bringámat. Rendszeresen használtam. Kisebb, nagyobb (nekem kb 150 km a nagyobb) túrákat tettem, és mindenhova bringával mentem, ha az időjárás engedte. Talán ennek is köszönhető, hogy 27 éves koromig autóm sem volt, nem éreztem szükségét.

Mindezek fényében talán már bizonygatnom sem kell, hogy bringázni mind a mai napig imádok. A kerékpáromat is nagyon szeretem, s az elfogultságom talán érthető is. Semmi pénzért nem válnék meg tőle, legfeljebb egy jobbra cserélném. Egy jobb verseny bringára.

Gondoltam tegnapig.

Történt ugyanis, hogy egy társasággal rekuzni mentem. Úgy éreztem, ki kell próbálnom ezt a fura szerkezetet.

Javasolták, hogy az indulás előtt 1-2 órával korábban érkezzek, hogy legyen időm gyakorlásra.

Nekem? Gondoltam, aki jó pár ezer kilométert tekertem már?

Igen. Hamar rájöttem, kellett ez az idő indulás előtt. Az első próbálkozásaimból látszott, újból meg kell tanulnom két keréken közlekedni.

Azért kb. 1 óra gyakorlás után már éreztem, hogy menni fog a dolog ebben a fekvő testhelyzetben is. Huszonhárman indultunk útnak, s hamarosan a sor végén találtam magam, de végül is a gyakorlással együtt 50 km-es túra nem okozott gondot. Egyensúlyból kibillennem is csak akkor sikerült, amikor már úgy éreztem, hogy nagyon megy.

Ebben a gyönyörű tavaszias időben ma is elindultam szokásos 50 km-es utamra, de ma már a saját bringámon. Több, mint 30 éve versenybringázom, de most először nem volt olyan jó felülnöm rá a fekvő bringa után.

Hol is vannak a különbségek?

Kényelem, kényelem, kényelem, kényelem, de nézzük tételesen!
Ma (és máskor is mindig) kb. 5 percenként váltogattam a kormányfogást, mert csukló, tenyér, a kar, de még a váll is zsibbad, a testtartás kényelmetlenné válik. Rekun egyszer sem kellett az 50 km alatt, sőt több száz kilométer megtételekor sincs erre semmi szükség a testhelyzetből adódóan.
Kb. 10 km megtétele után álltam ki először a nyeregből, hogy pihentessem a lábaim közötti részt. A rekun egyszer sem! A szerkezet felépítéséből adódóan erre sincs semmi szükség.
Derekamat mindig is éreztem versenybringámon, bizonyos idő után. Hosszabb út megtétele pedig elképzelhetetlen volt fájdalom nélkül. A fekvőbringán, felépítéséből és testhelyzetemből adódóan erről szó sincs, majdnem olyan, mint itthon a fotelban.
Szeles idő volt tegnap is, ma is. Rekun a szembe szelet éreztem ugyan, de azt nem éreztem, hogy hátráltatna. Nem így ma, amikor saját bringámmal keltem útra. Hazafelé már inkább más útvonalat választottam, hogy ne kelljen annyival többet erőlködnöm. Azt különben sem bírtam soha, hogy tekerek derekasan, de nem haladok.
Az igazat megvallva, imádott bringámon a kezem, a derekam, olykor a vállaim, meg igazából mindenem zsibbad, fáj egy idő után. Pedig a váz az én méretem, s minden egyéb a testalkatomhoz van beállítva, tehát nem ebből adódik. Rekun semmi kényelmetlent nem éreztem, fájdalomról nem is beszélve.

Tegnap be kellett látnom, hogy a tekerés két keréken nem feltétlen kell, hogy kellemetlen, zsibbasztó vagy fájdalmas legyen. Összességében remek élménnyel lettem gazdagabb. Imádott bringám iránti rajongásom immár egy rekumbenssé. Szereznem kell egyet, így vagy úgy.

Most jöttem rá, hogy tegnapig azt gondoltam, a 10-20 km-nél hosszabb utakkal szükségszerűen együtt jár a különböző testrészek zsibbadása, fájdalma, s a haza érkezést követő megpihenés utáni, mindenre kiterjedő fáradtság érzet, és itt nem elsősorban a lábaimra gondolok.

Az elmúlt évtizedekben rengeteg gyönyörű élményt kaptam kerékpáros utjaim során. A tegnapi rekumbenses túrám után mégis át kell mindezt értékelnem. Az átélt kisebb, nagyobb kínok nem elkerülhetetlenek.

A legjobb az egészben, hogy ingyenesen kipróbálható, amire itt jelentkezz! >>>

Hasonló cikkek: